Hasznos linkek



Kép

Kép

Kép

Finisterre-foki csata

Napóleoni háborúk

Finisterre-fok

Dátum

1805. július 22

Helyszín

Finisterre-fok, Galícia, Spanyolország

Eredmény

angol győzelem

Harcoló felek

Franciaország
Spanyolország

Egyesült Királyság

Parancsnokok


Pierre-Charles Villeneuve


Robert Calder

Haderő

14 ,
6

15

Veszteségek

476 halott vagy sebesült,
800 spanyol megadta magát,
2 spanyol hajó elfoglalva

39 halott,
159 sebesült

Háború a 3. koalíció ellen (1805)

Finisterre-fok • UlmTrafalgarCaldieroAmstettenOrtegal-fokDürnsteinSchöngrabernAusterlitzGaetaCampoteneseMaidaPozsonyi béke

mvsz

A Finisterre-foki csata 1805. július 22-én zajlott le Galicia mellett,a spanyol partoknál. Robert Calder angol admirális megakadályozta a Pierre-Charles Villeneuve francia tengernagy vezette francia-spanyol hajóhadat abban, hogy behajózzon a La Manche-csatornába, és segítséget nyújtson Napóleon Anglia elleni inváziójához, a harmadik koalíció háborúinak idején.

Stratégiai előzmények

A törékeny 1802. évi amiens-i béke véget ért, amikor Bonaparte első konzul 1803. május 18-án annektálta a Szárd-Piemonti Királyság kontinentális területeit, Savoyát és Piemontot, és Anglia ismét hadba lépett Franciaország ellen. Bonaparte tábornok blokádot szervezett a szigetország ellen, inváziót tervezett, a „ködös Albion” megszállására készült.

1805-ben az francia „Anglia-Hadsereg” („Armée d'Angleterre”) 150 000 fős erővel Boulogne-ban táborozott. Ha ez a haderő átkelt volna a La Manche csatornán, valószínűleg könnyen legyőzhette volna a gyengén felszerelt és kiképzett brit hadsereget és milíciát. A terv szerint a francia flotta Toulon és Brest kikötőjénél kitör az angol blokádból, fenyegeti a Nyugat-Indiákat és így szétzilálja a brit védelmet az Atlanti-óceán térségében. Az egyesült flotta Martinique-nél találkozik és visszakanyarodik Európa felé, szárazföldi erőket tesz ki Írországban, és lázadást szít. Legyőzi a meggyengült brit őrjáratokat a Csatornán, és segít átszállítani az „Armée d'Angleterre” katonáit a Doveri-szorosban.

Villeneuve tengernagy 1805. március 29-én hajózott ki Toulonból tizenegy sorhajóval, hat fregattal és két briggel. Kikerülte Nelson admirális blokádot alkotó hajóit és április 8-án áthajózott a Gibraltári-szoroson. Cádiz-nál áttört a brit őrhajókon és hat spanyol sorhajót csatolt flottájához. Az egyesült hajóhad elindult a Karibi-térség felé és május 12-én elérte Martinique-ot. Nelson a Földközi-tengeren tartózkodott, a nyugati szél miatt egészen 1805. május 7-ig nem tudott átkelni a szoroson. A brit flotta tíz hajója június 4-én érte el Antiguát. Villeneuve admirális Martinique-nél Ganteaume admirális bresti flottáját várta, de az nem tudott áttörni a brit blokádon. Tisztjei kérésére az admirális megtámadta a brit gyarmatot, visszafoglalta Diamond Rock erődjét, és június 4-én elhagyta Martinique-ot. Június 7-én egy elfogott brit kereskedőtől megtudta, hogy Nelson megérkezett Antiguához, ezért Villeneuve június 11-én visszaindult Európa felé anélkül, hogy eredetileg kitűzött hadicéljai közül bármelyiket is elérte volna.

Az Antillák előtt elhaladva a francia–spanyol flotta belefutott egy 5 millió frank értéket szállító brit konvojba, amelynek védőkíséretét a 28 ágyús HMS Barbadoes fregatt és a HMS Netley naszád biztosította. Villeneuve tengernagy két francia fregatt-tal és a 80 ágyús spanyol Argonautával üldözőbe vett őket, és az összes hajót elfogta, csak egyik kísérő hajó menekült el.

A csata

A francia flotta visszatérésének híre július 19-én érte el Robert Calder altengernagyot. Parancsba adta Rochefort és Ferrol kikötőjének blokádját és a Finisterre-fokhoz hajózott, hogy feltartóztassa Villeneuve-t. Július 22-én 11 órakor észlelték először a másik hajóhadat.

Néhány órás dél-nyugati manőverezés után az angol flotta kezdte meg a támadást 17.15-kor a Hero (Alan Hyde Gardner kapitány) vezetésével, lecsapott a francia-spanyol csata-vonalra. A rossz látási viszonyok miatt a csata zűrzavarba fulladt. Este nyolc körül a Firme-t és a San Rafaëlt megadta magát és az angolok elfoglalták. Calder 20. 25-kor jelezte, hogy aznapra befejezték a harcot, másnap akarta folytatni a csatát. A halovány fényben és az általános zűrzavarban néhány hajó még pár órán keresztül folytatta a tüzelést.

Július 23-án a két hajóhad már 27 km-re távolodott egymástól. Calder ekkor már vonakodott egy második támadástól, idejében észrevette a különbségeket; meg kellett védenie a két súlyosan sérült hajóját a Windsor Castle-t és a Malta-t. Volt lehetősége, hogy megszemlélje a blokád alá vont flottát Rochefort és Ferro kikötőjénél,rájött ha az kihajózik és egyesül Villeneuve flottájával, az rá nagy veszélyt jelentene. Így felhagyott a támadással és észak-keleti irányba indult.

Villeneuve jelentése szerint először ő akart támadni, de a nagyon gyenge szél egész nap hátráltatta az angolokhoz közeledését, és nem kockáztatott meg egy támadást a nap későbbi felében. Július 24-én megfordult a szél a francia-spanyol flottának kedvezve az angolok irányába kezdett fújni - ideális pozíció a támadásra -, de a támadás helyett a francia admirális délre fordult. Amikor augusztus elsején La Coruña-ba ért, megkapta Napóleon parancsát, hogy azonnal induljon Brest és Boulogne felé, de annak az álhírnek bedőlve, hogy az angol flotta főereje a Vizcaya-i öbölben tartózkodik visszatért Cádiz-ba, augusztus 21-én érte el a kikötőt.

Következmények

A csata az angolok győzelmét hozta: 15 angol hajó megfutamított 20 francia-spanyol hajót és két spanyol hajót ráadásul el is foglalt. Az angol veszteség 39 halott tiszt és matróz; 159 sebesült; a francia-spanyol veszteség: 476 halott vagy sebesült tiszt és matróz. A legfontosabb azonban az a tény, hogy Villeneuve nem volt képes Írországban senkit partra tenni és az invázióra készülő francia sereg hiába várta Boulogne-ban.

Az angol közvélemény és az Admiralitás nem látta világosan a helyzetet. Calver leváltották a parancsnoki tisztségéből, sikertelennek nyilvánították július 23-24-i tevékenységét és szigorú megrovásban részesítették. Soha többé nem szolgált tengeren.

Napóleon alaposan csalódott az eredményben, feladta Anglia elfoglalásának tervét, a Armée d'Angleterre-t, átnevezte Grande Armée-re és augusztus 27-én elhagyta Boulogne-t, számítva egy orosz és osztrák támadásra. Néhány héttel a csata után ezt írta: "Gravina[1] a támadás és győzelem géniusza. Ha Villeneuve is az ő képességeivel bírna, a Finisterre-i csata teljes győzelem lett volna."

Villeneuve Cádizban maradt, majd később kihajózott az egyesített francia-spanyol flottával, amely során megvívni kényszerült a katasztrofális vereségbe torkolló trafalgari csatát október 21-én.

Résztvevő erők

Az angol flotta

Hajó

Veszteségek

Károk

Halott

Sebesült

Vitorlázat

Árboc

Törzs és egyebek

Hero (74), Capt. Alan Hyde Gardner

1

4

Nagyon szakadt

Előárboc és árboc komoly károk

néhány lövés a vízvonalnál

Ajax (74), Capt. William Brown

2

16

Nagyon szakadt

Csúcsvitorla árboc

Ágyúrobbanás miatt ütegkárok

Triumph (74), Capt. Henry Inman

5

6

Nagyon szakadt

Csúcsvitorla árboc

Két leszerelt ágyú

Barfleur (98), Capt. George Martin

3

7

Elő árboc és elővitorla

Agamemnon (64), Capt. John Harvey

0

3

Elő vitorla, tat vitorla, és fővitorla

Windsor Castle (98), Capt. C. Boyles

10

35

Nagyon szakadt

Teljes árboc törött

Defiance (74), Capt. Philip Durham

1

7

Nagyon szakadt

Középső csúcsvitorla, fővitorlarúd, elővitorlarúd

Prince of Wales (98), Flagship of Adm. Calder, Capt. W. Cumming

3

20

Nagyon szakadt

Előárboc,, középső árboc csúcsvitorla és főárboc

A kormánylapát teljesen darabokra tört

Repulse (64), Capt. the Honourable Arthur Keye-Legge

0

4

Nagyon szakadt

Előárboc

Raisonnable (64), Capt. Josias Rowley

1

1

Főárbóc vitorla

Néhány ágyúgolyó találat

Dragon (74), Capt. Edward Griffith

0

4

Glory (98), Flagship of Rear-Adm. Sir Charles Stirling, Capt. Samuel Warren

1

1

Nagyon szakadt

Előárboc rúd

Warrior (74), Capt. S. Hood Linzee

0

0

Nagyon szakadt

Néhány árboc

Jobb oldali támoszlop

Thunderer (74), Capt. William Lechmere

7

11

Nagyon szakadt

Tatvitorla rúd, elővitorla és fővitorla rúd

Különböző lövésnyomok

Malta (80), Capt. E. Buller

5

40

Nagyon szakadt

Hosszabb rudazat és minden árboc

A Thunderer

A Le Bucentaure

A francia-spanyol flotta

Villeneuve 20 sorhajóval rendelkezett (hat spanyol hajó: Argonauta, Terrible, America, Espana, San Rafaël, Firme; tizennégy francia : Pluton, Mont Blanc, Atlas, HMS|Berwick|1775|2, Neptune, Bucentaure, Formidable, Intrépide, Scipion, Swiftsure, Indomptable, Aigle, Achille, és Algésiras) hét fregatt, és két brig.

(Juan Ramón Viana Villavicencio szerint)

Hajók
(Spanyol hajók vastag betűvel)

Veszteségek

Károk

Halott

Sebesült

Vitorlázat

Árboc

Törzs és egyebek

Argonauta (80), Federico Gravina altengernagy zászlóshajója, Rafael de Hore zászlós kapitány

6

5

hátsó és előárboc

hajóorr él leszakadt

Terrible (74), Commander Francisco Vázquez de Mondragón

1

7

Sok szakadás

Két ágyú leszerelve, a csúszka fellazult, a fedélzeten lövés nyomok

América (64), Comm. Juan Darrac

5

13

Minden árboc szitává lőve

60 találat

España (64), Comm. Bernardo Muñoz

5

23

Sok szakadás

Farvitorla ledőlt, különböző rudazatkárok

A kormánylapát részben letört, számos kár a hajótesten

San Rafael (80), Comm. Francisco de Montes (elfoglalva)

41

97

Mind leszakadt

Teljesen lebontva

Szétlőve

Firme (74), Comm. Rafael de Villavicencio (elfoglalva)

35

60

Mind leszakadt

Teljesen lebontva

Szétlőve

Pluton (74), Comm. Cosmao-Kerjulien

14

24

Mont-Blanc (74), Comm. La Villegris

5

16

Atlas (74)

15

52

A parancsnok elesett

Berwick|1775|2 (74), Comm. Camas

3

11

Neptune (80), Comm. Maistral

3

9

Bucentaure (80), Villeneuve admirális zászlóshajója

5

5

<strong

Kép

Kép

Kép