Hasznos linkek



Ezen gyűjtésünkben Martin Frobisher és James Cook ról olvashattok.

Kép

Kép
Kép Martin Frobisher

Kép

Martin Frobisher (1588-tól sir Martin Frobisher; 1535 körül, Altofts, 1594. november 22., Plymouth) angol tengerész, felfedező.

Három kis hajóval (közülük kettő — a Gabriel és a Michael — volt 20–25 tonnás bark, a harmadik egy kb. 10 tonnás naszád) 1576. június 7-én indult el az Északnyugati átjárót keresve. A Shetland-szigetek érintése után egy viharban legkisebb hajója elsüllyedt, a Michelt pedig Grönlandon kiürítették, úgyhogy valamennyien a Gabriel fedélzetén folytatták útjukat. Augusztus legelején érte el a később róla elnevezett Frobisher-öblöt. Több napig vitorlázott az öbölben nyugat felé, és úgy tűnt neki, hogy a víz áramlásával szemben. Úgy gondolta, hogy a víz a Csendes-óceánból áramolhat, tehát sikerült megtalálnia a keresett átjárót. Emellett sárgán erezett és ezért aranytartalmúnak vélt köveket is talált, úgyhogy visszafordult Angliába. Október 9-én érkezett meg Londonba, ahol kitörő örömmel fogadták.

Második útjára 1577. május 27-én indult, immár a királynő támogatásával és ezúttal is három hajóval (a 150 tonnás Ayde, valamint a két bárka: a Gabriel és a Michael). Ekkor már nem az átjáró végighajózását, hanem egy ilyen jellegű expedíció előkészítését tekintette céljának. Július 17-én érték el a Frobisher-öböl szája előtt emelkedő Hull-szigetet, és azt értékes érceket keresve alaposan átkutatták. Néhány hét múlva továbbindultak, és felderítették a Baffin-sziget déli partvidékét. Augusztus 23-án fordultak vissza, és a három hajó augusztus utolsó hetében futott be különböző angol kikötőkbe.

Harmadik útjára 1578. június 3-án indult. Június 20-án érte el Grönland déli partjait. Miután Dennis nevű, 100 tonnás bárkája hajótörést szenvedett, többi hajójával behatolt a Hudson-szorosba, és úgy vélte, hogy ez a keresett átjáró. Mintegy hatvan mérföldet hajózott fölfelé a Hudson folyón mire ráébredt tévedésére, és visszatért a Frobisher-öbölhöz. Ott megpróbált egy telepet alapítani, de ez a széthúzás és az elégedetlenség miatt nem sikerült. Augusztusban indult vissza Angliába, ahová októberben érkezett nagy ércrakománnyal. Ezt végre megnézették szakemberekkel is, és ekkor a három úton gyűjtött összes érc értéktelen piritnek bizonyult.

1585-ben Francis Drake helyetteseként vett részt annak az amerikai spanyol birtokokat végigrabló portyáján.

1588-ban a spanyol Armada legyőzésében játszott szerepéért a királynő lovaggá ütötte.

Egy spanyol hajórajjal vívott összecsapásban kapott halálos sebet.

Kép

James Cook (Yorkshire, Marton, 1728. október 27.1779. február 14.)

A földbirtokos, akinél Cook édesapja dolgozott, saját költségén taníttatta 12 éves koráig a jóeszű fiúcskát. Cook néhány év után kereskedőinasnak szegődött el az Esk folyó torkolatában fekvő Whitbybe. Ez az egész életét meghatározza a továbbiakban, ugyanis 1746-ban – 18 éves korában – hajósinasnak szegődött el egy 300-400 tonnás, lassú szénszállító bárkára. Bejárta az angol, holland, norvég és balti-tengeri kikötőket, nagy tapasztalatot szerezve. 1755-ben kapitányi rangot ajánlottak fel neki, ő azonban a brit hadiflottát (Royal Navy) választotta. Az ő nevéhez fűződik az is, hogy ő látta meg először az Antarktiszt 1776-ban.

Első parancsnoka, Hugh Palliser rövidesen felfigyelt a határozott és tapasztalt önkéntesre. 1758-ban első tisztnek nevezték ki. Részt vett Francia-Kanada kulcserődje, Louisburg ostromában és bevételében.

Éjszakánként a Szent Lőrinc-folyó Québecig tartó szakaszát mérte fel. Pontos hidrográfiai térképei rendkívüli segítséget nyújtottak a brit partraszálló csapatoknak Francia-Kanada fővárosának bevételében 1759-ben.

Felderítette az új-fundlandi vizek és a Labrador-tenger hajózási feltételeit, 1765-ben pedig a Jamaica környéki vizeket és a Hondurasi-öböl vizeit mérte fel. Tanulmányozta az 1766-os teljes napfogyatkozást a Royal Society (Brit Tudományos Akadémia) számára

Cook egyik mentorának lányát, Elizabeth Batts-et vette feleségül 1762. december 21-én, akitől 6 gyermeke született: James (1763-1794), Nathaniel (1764-1781), Elizabeth (1767-1771), Joseph (1768-1768), George (1772-1772) és Hugh (1776-1793).

1768. július 30. – 1771. július 12.

Az Akadémia a haditengerészettel együttműködve expedíciót kívánt küldeni Tahitira, a Vénusz átvonulásának megfigyelésére. Parancsnokul a 40 éves Cookot nevezték ki, és ehhez gyorsan hadnaggyá léptették elő. Cook javaslatára az Endeavour (Törekvés) nevű 368 tonnás, 30 m hosszú szénszállító bárkát alakították át; egyebek közt 22 ágyúval szerelték fel. A 84 hajós mellett a bárkán csillagászok, botanikusok, rajzolóművészek csoportja utazott.

A kutatók 1769. június 3-án sikeresen elvégezték a megfigyeléseket. Ezután Cook felderítette és meglepően pontosan feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot is, majd a Torres-szoroson kijutott a nyílt Arafura-tengerre. Cook a tisztaságot, a szellőzést megkövetelve, az étrendbe rendszeresen savanyú káposztát, gyümölcsleveket iktatva megelőzte a hajósokat megtizedelő skorbutot. Amikor Jáva szigetén, Batáviában (Jakarta) tűzifát és élelmet szereztek be, a partraszállók közül harmincan meghaltak egy fertőző betegségben, köztük Green csillagász is.

James Cook kapitány útjai a Csendes-óceán déli részén. Az első út pirossal, a második út zölddel, a harmadik út kékkel van jelölve
James Cook 1775-ös új-fundlandi térképe

Elsőként Cook hajózta körül az Antarktiszt a Resolutionnal (Elhatározás), végleg megcáfolva a képzeletbeli Déli Földrész (Terra Australis) legendáját. Felfedezte Niue szigetét, pontosította a már ismert szigetrészeket és újakat fedezett fel. Elnevezi az Új-Hebridák szigetcsoportját (1774. augusztus 31.), szeptemberben a főszigetet felfedezve Új-Kaledóniának nevezte el. Felfedezte a közeli Fenyők szigetét (Pins). Cook tiszteletére a botanikusok az ott talált új növényfajtát Araucaria cookii-nak nevezték el. Az Atlanti-óceán déli részén felmérte és elnevezte a Déli-Georgia és a Déli-Sandwich szigeteket. Kísérőhajója, az Adventure (Kaland) több gondot okozott, mint amennyi előnyt. Hazatérte után (végre) kapitánnyá léptették elő, és a Geographical Society tagjává választotta.

James Cook szobra a hawaii Waimeában, amely a Hawaii-szigetekkel való első kapcsolatba lépéséről emlékezik meg (1778. január)

20 000 fontos jutalom ellenében az utazás célja Szibéria vagy Alaszka, Kanada arktikus partjainál jégmentes átjáró – a régóta keresett "északnyugati átjáró" – felfedezése. Cook ismét a Resolutiont választja hajójául, helyettese J. Gore. Kísérőhajója a Discovery (Felfedezés) Ch. Clarke parancsnokkal. 1778. január 18-án pillantják meg Oahu-nál a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Cook Sandwich-szigeteknek nevez el az Admiralitás első lordjáról. 1778 augusztusának végén az alaszkai Icy (Jeges)-foknál az összefüggő jégtakaró a hajókat visszafordulásra kényszeríti. 1779. január 17-én érnek a fősziget Hawaii Kealakekula-öblébe, a mahakiki ünnepekre, melynek során Cookot Lono isten reinkarnációjaként tisztelik. Néhány hét múlva Oahu felé hajóznak, de a vihar visszaveti törött vitorlákkal a Resolutiont a már ismert Hawaii-öbölbe. Itt Cook egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredik a bennszülöttekkel, akik – mivel elmúlt Lono isten tiszteletének idénye, és helyette a harc istenének periódusa volt éppen, össze voltak zavarodva és emiatt – több társával együtt megölik, fejét levágják, testét feldarabolják. Midőn Clarke visszaszerzi a maradványokat, katonai dísztemetéssel búcsúznak Cooktól. Mivel Clarke a későbbiekben meghal, mindkét hajó John Gore parancsnoksága alatt 1780. október 4-én visszatér Angliába.

Kép